• Enciklopédia

     
     
    Aerope: A görög hadisten, Árész kedvese volt. Belehalt gyermeke szülésébe, akit azonban halála után is szoptatni tudott.
     
    Aeternitas: A római megszemélyesítése az örökkévalóságnak. Egy kígyó vagy féreg szimbolizálja, hasonlóan Ouroboros-hoz, saját farkába harap, fõnixként is megjelenik, amint a hamvakból feléled.
     
    Ah: Az egyiptomi mitológia így nevezte az ember lelkét, amely a test halála után madár alakjában él tovább az égben. Egyes feliratokban a jelentése szellemet és kísértetet is jelent.
     
    Akasha: Az ötödik és legnagyobb elem, hívják még éternek. Ebbõl formálódott ki a négy elem.
     
    Akasha-krónika: Asztrális megörökítése mindannak, ami a világon történt.
     
    Alakváltás: A sámán dobolás, narkotikumok és/vagy tánc hatására lélekben állati alakot ölt.
     
    Amaranth: A vámpírirodalomban a kifejezés arra az esetre vonatkozik, amikor az egyik vámpír a Vértestvérének a vérét szívja ki.
     
    Amphiptere: Egy láb nélküli, kígyószerû sárkány madárszerû szárnyakkal.
     
    Amulett: Védelem céljából viselt tárgy, rendszerint ékszer.
     
    Anh: Az élet írásjele az ókori Egyiptomban, amely keresztet formáz hurokkal a végén.
     
    Armageddon: Az ókori Megiddo városának bibliai neve. Ez a város az Egyiptomból Mezopotámiába vezetõ legforgalmasabb kereskedelmi útvonal mentén épült, és a bronzkor egyik legnagyobb és legnépesebb városa volt. A város kétezer év alatt mintegy harmincszor dõlt össze, amelyben a külsõ támadások mellett a nagy pusztító földrengések játszották a legnagyobb szerepet. Armageddon a lehetséges apokalipszis egyik ellentmondásos jelképévé nõtt az idõk során. A népi hiedelemvilágban armageddonnak nevezik az élõk tömeges pusztulását és a vámpírok megszületését, ezzel ellentétben viszont a vámpírológiában az Armageddon az a túlvilági erõ, amely képes a vámpírok teljes megsemmisítésére.
     
    Árnyak könyve: A boszorkányok kézzel írott varázskönyve. Nincs egyetlen igazi Árnyak könyve, amely letéteményese volna az "igaz" tudásnak. Az egyes változatok egyformán értékesek.
     
    Asszimiták: A keresztes háborúk (1095-1291) idején kialakult legendás mohamedán szekta, akik hasist szívtak, és ebbõl fakadóan hallucinációk és látomások hatására követték el kegyetlen orgyilkosságaikat a keresztények ellen. A keresztény hagyomány szerint rendszeresen emberáldozatokat mutattak be oly módon, hogy áldozataik vérét kiengedték, majd ittak belõle, vagy fürödtek benne.
     
    Asztrális kivetítés: Módosult tudatállapot, amelybe gyakran transz révén juthatunk, s amelyben a tudat kiszabadul a test kötelékébõl.
     
    Athame: Varázslásoknál és szertartásoknál használt kés. A klasszikus wicca csupán rituálékhoz veszi elõ, s elõírás, hogy a nyélnek feketének kell lennie. Az athameval irányítjuk a személyes erõt.
     
    Aura: Az élõlények bioenergia-mezõje.
     
    Baál-zebub (Belzebub): Az ókori Fönícia fõistene volt. Jelentése: "Vidék ura", aki az égnek és a földnek volt a kormányzója. A föníciaiak ellenségei a gonosz megtestesítõjének és rettenetes bálványnak tekintették. Neve késõbb Belzebub alakban a fõördög megnevezése lett.
     
    Bábu: Emberi képmás, amellyel varázslatot vagy mágikus praktikákat végeznek.
     
    Bájolás: Rendszerint kártékony hatású, nevezik még átoknak, igézésnek, rontásnak is.
     
    Bennu: Olyan mezopotámiai betegség-démon volt, amely egyik emberi testbõl a másikba költözve át, szedte sorra védtelen áldozatait.
     
    Bész: Egyiptomi nagy fejû, ijesztõ arcú, torz külsejû és állati farkat viselõ törpe-isten, a nagy istenségek szolgája és az emberek védelmezõje. Zenéjével és fintoraival távozásra tudta bírni a gonosz szellemeket.
     
    Bolline: Fehér nyelû vágószerszám, egyes helyeken sarló máshol kés. Ezzel vágjuk le a virágokat, daraboljuk fel a gyümölcsöket. Fizikai vágásra való, tehát az athameval ellenkezõképp használjuk.
     
    Boszorkányflaska: Lezárt palack, amelyet elrejtenek, vagy elásnak a ház körül annak védelmére. Sokféleképpen készülhet. Némelyik boszorkány az év során felgyûlt szeméttel - tört cseréppel, rozsdás szegekkel, eldobott levelekkel, stb. - tölti meg, de rendszerint valami személyeset is hozzáad, hajszálat, körömdarabkát, vizeletet, véres kötszert vagy tampont. Ez az utóbbi változatot mindig elássák, leginkább Samhainkor (hogy a következõ év szerencsés legyen). A flaska egy másik fajtájába sót vagy cukrot és/vagy gyógynövényeket rejtenek, s védelem gyanánt használják meghatározott veszedelmekkel szemben, vagy a boldogság és a jólét érdekében varázsolnak vele. Ezt a fajta palackot a házban tárolják.
     
    Boszorkánykirálynõ: Olyan fõpapnõ, akiknek kovenje új társulásokra oszlott szét.
     
    Boszorkánylabdacs: Száraz növényi szárakból álló csomó, amelyet felkap a szél, bármely gaz szóba jöhet. Pettyes felületû üveggolyó, amelyet kiakasztanak az ablakba a boszorkányok távol tartására, és varázslataik foglyul ejtésére.
     
    Boszorkánymester: Régi megjelölés a férfi boszorkányokra, amelyet immár senki sem használ. A boszorkányüldözések idején olyan férfiakat is neveztek így, akik boszorkányoknak álcázva magukat beférkõztek a kovenekbe.
     
    Boszorkánytanya: Rendszerint itt találkozik a koven, gyakran a fõpap vagy a fõpapnõ lakása.
     
    Boszorkányüldözés: Az a történelmi idõszak Európában, amikor a keresztények üldözték és megkínozták a boszorkányokat, vagy akiket azoknak mondtak. Ezreket küldtek a halálba - vagy felakasztották, vagy megégették õket.
     
    Carmilla: A legismertebb nõnemû vámpír neve. Kiötlõje a XIX. század elején élt dr. Polidori volt. Elképzelése szerint Carmilla egy olyan stájerországi vámpírnõ, aki szintén nõnemû áldozatainak vérét szívja rendszeresen. A XX. században készült feldolgozásaiban erotikus-leszbikus felhangot kapott a történet.
     
    Céh: A boszorkányok közössége.
     
    Csakra: Az emberi test hét erõközpontja.
     
    Deozil: Az óramutató járásával megegyezõ irány.
     
    Dumuzi (Tammuz): A mezopotámiai Uruk királya, Gilgames elõdje, 36000 évig uralkodott. Megcsalta Innint, az ég úrnõjét, aki úgy áll bosszút, hogy az alvilág démonaival elhurcoltatja. Azóta fél évig õ, fél évig pedig Innin van odalenn az alvilágban, de mihelyt eljön a kikelet, újra megszabadul a sötétség honából.
     
    Edimmu: A rossz szellemek gyûjtõneve volt Mezopotámiában. Többnyire olyan holtak szellemei, akiket nem temettek el, és ezért betegségeket terjesztenek, bûnöket sugallnak, és viszályokat támasztanak az emberek között. A föld legsötétebb üregeiben laknak.
     
    Égruha: Rituális mezítelenség, bizonyos wicca-ágazatokban kötelezõ.
     
    Eklektikus rendszer: Ha egy boszorkány több kultúrkörbõl vagy mitológia rendszerbõl merít.
     
    Elemek urai: Szellemlények, isteni lények, illetve jelenlévõ entitások. Gyakran idézik meg õket, hogy tanúskodjanak vagy õrködjenek.
     
    Elemek: Föld, tûz, víz, levegõ. A négy lényegi elembõl épül fel a világmindenség. Az összes létezõ és a létezés lehetõségét magában foglaló dologban megtalálunk e négy elem közül legalább egyet vagy egyszerre többet. A varázslatokon keresztül közelíthetõk meg, a mágikus tevékenységgel elérhetjük, hogy közrehassanak a kívánt változtatások érdekében.
     
    Elkésett lélek: Más elnevezés szerint visszajáró halott. Eredetét tekintve olyan halottnak a lelke, amely elkésve tér vissza a holtak világába, így az élõk és a halottak között bolyong. A legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben tûnik fel, és képes az élõkkel kapcsolatba lépni. Számos hiedelem szerint gyakorta hosszú hajú, meztelen nõi alakként, vagy fekete ruhás férfiként tûnik fel, megjelenését pedig harangszó, esetleg lépések hangja kíséri.
     
    Emberfarkas (lupin): A népi hiedelmek egy csoportja szerint egyes emberek születésüknél fogva és belsõ kényszer hatására farkassá változnak. Az emberfarkasok pusztítják az állatállományt, a többi emberre pedig rontást képesek hozni. Egyik változata a vérfarkas, amely vérrel táplálkozik, ezért vadászterületén a vámpírok legfõbb ellenfele.
     
    Empúsza: Ijesztõ görög alvilági lény, aki képes bármilyen formában megjelenni az emberek között. Éjszakánként szép külsõt ölt magára, magához csalogatja az embereket, fõként fiatal és szép lányokat, majd kiszívja a vérüket és felfalja õket.
     
    Enoch: A Bibliában Káin legidõsebb fia, aki örökli apja minden gonosz tulajdonságát, így a sötét erõk hatalma alatt áll. A vámpírológiában róla nevezték el a démonikus erõk és a vámpírok fõvárosát.
     
    Erra (Irra, Ura): Mezopotámiában így hívták a dögvész istenét. Mivel az emberek nem tisztelték, ezért rájuk támadt és sokukat elpusztította. A középkori román hiedelemvilágban hozzá hasonló módon viselkedtek a vámpírok, amennyiben elterjesztette közöttük a pestist.
     
    Esbat: Boszorkányünnep és szertartás, rendszerint teliholdkor kerül rá sor.
     
    Eszkatológia: A végsõ dolgokra vonatkozó tanítás. A világ sorsának és elmúlásának témájával foglalkozik, és alapvetõen arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi lesz az emberekkel a haláluk után.
     
    Évkerék: A Nap és a Hold mozgásának éves ciklusa. Jelenti még az állatöv és a négy évszak teljes körét is.
     
    Evokáció: Szellemek, elementálok vagy egyéb létezõk megidézése.
     
    Familiáris: A familiárisok elbûvölt teremtmények, akik követik és irányítják az új boszorkányokat, hogy megvédjék, amíg tanulják a fortélyokat. Gyakran macskák, de más állatok, pl. kutyák, nyulak, lovak és kígyók is lehetnek familiárisok. A familiárisok természetesen alkalmazkodnak az évszakokhoz és a holdfázisaihoz, és segítségül lehetnek abban, hogy elmélyítsék a fiatal boszorkányok tudatosságát.
     
    Fehér boszorkány: A jobb kézrõl való ösvény boszorkánya.
     
    Felszentelés: Az a szertartás, amely adott tárgyat vagy teret szent használatra tesz alkalmassá.
     
    Fõpap/nõ: Olyan boszorkány, aki elérte ágazata legfelsõ beavatási fokozatát, és kovent vezet.
     
    Gabonaszellem: A gabona valamilyen létezõben, személyben vagy állatban megtestesülõ szelleme.
     
    Gálut: Héber szó és vérvádat jelent. A zsidókkal szemben a középkorban hangoztatott vérvád lényege az volt, hogy a húsvéti pászka elkészítésekor keresztények vérét használják fel.
     
    Gehanna (Gyehenna): Egy olyan Jeruzsálem közelében húzódó völgy neve, ahol eredetileg véres áldozatokkal hódoltak Molochnak, késõbb már ezzel a szóval jelölte a zsidóság a poklot. A vámpírmitológiában ezt tekintik a Harmadik Ciklus végének, ami az Armageddon eljövetelének idõszaka, amikor az Özönvíz elnyeli az összes vámpírt. Mind a földi halandók, mind pedig a vámpírok számára tehát a Gehanna a világ végének eljövetelét jelenti.
     
    Ghoul: Így nevezik a vámpírok szolgáit, akik gazdájuk ügyeit intézik nappal, amikor azok alszanak. Rendszeresen isszák gazdájuk, a vámpír vérét, így bizonyos természetfeletti képességekre tesznek szert, de mégsem válnak vámpírrá.
     
    Ghule (Gholl): Az elõbbi kifejezés, vagyis a ghoul történelmi eredetije. Az arabok használták ezt a szót az olyan démonokra vonatkoztatva, amelyek magányos vándorokra lesnek, ha pedig nem találnak ilyeneket, akkor halottakat esznek meg.
     
    Gólem: Héber szó, amely alaktalan anyagot jelent. A kabbalista hagyomány szerint bizonyos mesterek (rabbik) agyagból a teremtés szava által képesek voltak szolgákat, vagyis Gólemeket teremteni.
     
    Harmadik szem: A homlok közepén található csakra.
     
    Hárpiák (Harpüiák): A görög mitológia név szerint négyüket említi. Az alvilág bejáratánál laknak, testükön szárnyakat viselnek, körmük horgas, arcuk beesett és szörnyû bûzt árasztanak. Mindent ami elébük kerül, azonnal felfalnak.
     
    Hedammu: A hettita mitológia tengeri sárkánya, amely idõrõl idõre kijön a tengerpartra, és ott a városokat pusztítja.
     
    Heka (Hak): Az egyiptomi mitológiában a varázslás istene. Legtöbbször sólyomfejjel ábrázolták.
     
    Henoch: Létezik egy nagyon híres apokrif mû, amelynek a Henoch apokalipszise címet adták. Ez a könyv az angyalok megkísértését és bukását beszéli el. Nem eldönthetõ, hogy Henoch szerzõje-e a könyvnek, minthogy szereplõje is annak. A névalak hasonlósága alapján többen Káin legidõsebb, Enoch nevû fiával azonosítják.
     
    Hidra (Hüdra): Öt (hét, húsz, száz) fejû szörny a lernai mocsarakban. A görög mitológia szerint mérges a lehelete és a vére.
     
    Homonculus: Teremtett mû-lények (ilyen a gólem is), amelyek azért készültek, hogy alkotójukat szolgálják. Vannak közöttük olyanok, amelyek alkotójuk szándéka ellenére önállósítják magukat, és szörnyû rémtetteket hajtanak végre.
     
    Idõ Homokja: Az egyiptomi Nagy Szfinx mancsai közül vett homok, amely a tartósságra vonatkozó varázslatok segédeszköze.
    Incubus: Rosszindulatú hímnemû létezõ, aki alvó nõkkel közösül.
     
    Invokáció: Az istenség megidézése, hogy segítséget kérjünk tõle vagy megáldja varázslatunkat.
     
    Italáldozat: Az istenségnek felajánlott folyadékot - például bort vagy tejet - rendszerint a földre loccsantják, de önthetik a tûzre is, vagy feláldozhatják egyéb módon.
     
    Jelölt: Új boszorkány a tanoncidõszakban (ez rendszerint egy év és egy nap), beavatás elõtt.
     
    Jin/jang: Egymással ellentétes, ám egymást kiegyensúlyozó férfiúi és nõi õselv. A jin energiája nõies (Hold), negatív és passzív, a jangé férfias (Nap), pozitív és tevékeny.
     
    Kappadókiai: Legendás, magányos alakok, akik jórészt a mai Törökországhoz tartozó Kappadókiában éltek, és képesek voltak a halottak szellemének megidézésére. Halottidézõ szertartásaik közben rendszeresen átjártak az evilágiakat a túlvilágtól elválasztó határmezsgyén.
     
    Karma: Tettkövetkezmények, amelyek felgyülemlenek cselekedeteink nyomán, s amelyeknek káros vagy kedvezõ hatásait következõ életeinkbe is átvisszük.
     
    Kauchemar: A vámpírmitológiában az olyan vámpírok elnevezése, akik a mit sem sejtõ áldozataikkal álmukban végeznek.
     
    Kehely: A szertartásoknál alkalmazzuk, és a víz elemét képviseli.
     
    Koven: Boszorkányok szervezett csoportja, akik együtt gyakorolják mesterségüket, közösen imádkoznak és ünnepelnek. A kovenek taglétszáma a hagyomány értelmében nem lehet több tizenháromnál. Élükön a fõpapnõ és a fõpap áll.
     
    Manicheusok: A jó és a rossz kettõs princípiumát hirdetõ eretnekszekta tagjai voltak. Elképzelésük szerint a világban nemcsak a jó van mindenütt jelen, hanem a rossz is, a kettõ között pedig szakadatlan a küzdelem.
     
    Moloch: A pusztító istenség neve Föníciában, a héberek is rettegtek tõle. Emberáldozatokkal, késõbb pedig az ezt helyettesítõ bárányáldozatokkal lehetett kiengesztelni.
     
    Mót: Föníciai fõisten, az alvilág ura. Egy másik fõistennek, Baalnak a felesége megölte, testét feldarabolta, és szétszórta egy mezõn, de Mót hét esztendõvel késõbb mégis feltámadt poraiból.
     
    Namtar: A mezopotámiai mitológiában a Végzet megszemélyesítõje, egyben a dögvész egyik istene, de legalább hatvanféle kórt tudott elõidézni.
     
    Nyár országa: Itt pihenünk meg halálunk után, két testetöltés között.
     
    Orisa: A Santeriánus (voodoo) hagyomány istenei.
     
    Pogány: A latin paganus szóból eredõ kifejezés, a természettel összhangban élõ, természeti istenségeket tisztelõ õseink voltak a pogányok.
     
    Poiné (Poena): Szörnyeteg, az alvilág démona, amelyet azért teremtett Apolló, hogy bosszút álljon Argosz városán, amiért annak királya megölte az õ kedvesét.
     
    Porphyria: Egy rendkívül ritka betegség neve, amelynek következtében a benne szenvedõ a vámpírra emlékeztetõ külsõ jegyeket vesz fel, ezek: hegyes fogak, erõs szõrzet, a fénnyel szembeni túlérzékenység és vérszegénység. Ez a betegség keltette fel a tudósok érdeklõdését abban az irányban, hogy a vámpírtörténeteknek lehet valóságalapja.
     
    Szabbat: Nyolc jelentõs boszorkányünnep. Beltane, Imbolc, Lughnasadh, Mabon, Litha, Ostara, Samhain.
     
    Széth követõi: Széth az õsi egyiptomi vallásnak az az óriáskígyója, amely képes volt elnyelni Atont (a napistent) és Oziriszt (az alvilág urát). Széth az egyiptomi hiedelemvilág szerint vérrel táplálkozik (ilyen értelemben tehát vámpír), és ezért kultuszának követõi rendszeresen emberáldozatokat mutattak be neki.