Aki őrülten szerelmes, az őrültségekre képes! Olyan dolgokra, amelyek semmiképpen nem sorolhatók az épeszű kategóriába. S mindez csak fokozódik, ha a szerelem lánca valamiért szétszakad, elszakad. A kétségbeesett fél, amikor veszni lát mindent, akkor a mágiázástól sem riad vissza, mert lényegtelenné válik számára, milyen áron, hogyan, de vissza akarja kapni a kedvesét. A „cél szentesíti az eszközt”- szerelmi állapot bár szélsőséges, elítélendő, de egyáltalán nem ritka. Higgyétek el, sokan megpróbálkoztak már az idők folyamán, illetve próbálkoznak manapság, a 21. században is ilyen módon visszaszerezni elveszített kedvesüket. Vannak, akik szakavatott „boszorkányokhoz”, jósnőkhöz fordulnak, és vannak, akik maguk próbálnak „varázsolni”. Ha valakiben megszületik az elhatározás, azt az ehhez hasonló bölcsességek már nem riasztják vissza: - Senkit nem birtokolhatsz! - Ha a kapcsolatotok az égben köttetett, akkor nincsen szükséged semmilyen szerelmi praktikára, mert ha a sors neked rendelte, akkor előbb vagy utóbb, de visszatér hozzád! - Mit akarsz tőle, ha ő már nem akar téged? Ha igazán szereted, akkor tiszteletben tartod a döntését, és hagyod, hogy boldog lehessen valaki mással! - Gondolj már bele, te mit szólnál hozzá, ha valaki ugyanezt tenné veled és összezavarná a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatod!? - Nem tehetsz ilyet azzal, akit szeretsz, mert ez az egyik legnagyobb önzőség a világon! Szerinted születhet egy ilyen cselekvésből őszinte, tiszta szerelem, megbecsülés, és meghittség? Aligha! - Ez a sértett egód játéka, amely birtokolni akar, és arra biztat, hogy foszd meg a másikat a szabad akaratától! Az ilyesmi sohasem vezethet jóra, mert csak egy kikényszerített, kierőszakolt, bilincsbe vert kapcsolatot eredményezhet! - Vigyázz, mert a tűzzel játszol! Az ilyesmi akár örök érvényű is lehet, és később magad sem tudsz szabadulni abból a csapdából, amelynek köteleit a mágia segítségével fontad! Ezzel a cselekedettel megfosztod magad, és a másik felet is attól, hogy önmaga lehessen! - A fekete mágia minden esetben súlyos, elkerülhetetlen karmikus terheket ró a felelőtlenül mágiázó ember lelkére, amelyet célszerű elkerülnöd, mert a következő életeidben óriási „pofonok” formájában visszakaphatod! Megmondom őszintén, én nem látok ilyen sötéten! Mert a külső erők, - a mágia által segítségül hívott szellemvilág, nagyon bölcsen csakis azok között engedi, engedélyezi megvalósulni ezt a jellegű kapcsolatot, akiknek megítélésük szerint is, dolguk van egymással. Soha nem adják „áldásukat” egy olyan kötésre, amely bármelyik félnek tönkreteheti az életét. A sikertelen szerelmi mágiáknak pontosan azaz oka, hogy az égiek részéről nem kap támogatást, vagyis nem kap zöld utat. Ha az a bizonyos „ajtó” zárva marad, akkor azt legnagyobb boszorkányok, jósnők sem tudják kinyitni, semmiféle praktikával, és semmilyen ördöngös bűbájjal! Mert ha a két fél között nincsen olyan érzelmi szál, amely kölcsönös, akkor nincs mit összekötni, és nincs mit megerősíteni. A sikeresség záloga, hogy bizonyos szinten az a másik is „beleegyezzen” a szerelmi kötésbe, ha másképpen nem, akkor tudat alatt. Ezért a csacska lányok hiába keresik fel a leghíresebb mágust, és hiába próbálják magukhoz láncolni valamelyik sármos hollywood – i filmsztárt, az teljességgel kizárt, hogy sikerüljön, az előbbi okok miatt. Hű, hosszúra sikeredett ez a bevezetés, így meglehet, hogy aránytalan szerkezetű lesz a bejegyzésem, de oda se neki, hiszen nem egy ezoterikus diplomamunkának szánom! :) Amit most elmesélek, az valóban megtörtént! Semmit sem teszek hozzá, és nem is veszek el belőle. Maggie, aki mellesleg a legjobb barátnőm, hetekig könnyivel áztatta napközben az arcát, éjszaka meg a párnáját, mert akit szeretett, az elment, de úgy, hogy még életjelet sem adott magáról. Kapkodott ő fűhöz, fához, de mégsem szaladt „boszorkányhoz”, hanem úgy döntött, maga veszi kezébe sorsát. Hosszasan tanulmányozta a mágia „szakirodalmát” és megnyugodva tapasztalta, hogy a praktikáknak gazdag tárháza áll a rendelkezésére, mert a titkos szertartásrecepteknek, leírásoknak tömkelege kering a neten. Általában piros gyertyásak, piros selyemszalagosak, némelyik rózsaszirmokkal, varázsmondókával kiegészítve, valamelyik meg anélkül ígéri biztosra a mágiázónak: a nagy visszatérést, és az újra fellángoló, örök szerelmet. Barátnőm végigolvasott jó néhány leírást, de közben a fejét ingatta: - Nem! Ezek csupán délutáni limonádék, nekem sokkal komolyabb, sokkal erősebb varázslatra van szükségem ahhoz, hogy garantáltan visszatérjen hozzám! Végül a választása egy ősi woodoo szerelmi kötésre esett. Állati eredetű vér, a kedves körömdarabkája, hajszála, vagy személyes tárgya! – olvasta az útmutatásban, amit rögtön félre is dobott, mert azok egyikét sem birtokolta. Addig törte a fejét, amíg gondolt egy merészet: abból fog „főzni”, amije van. A fiók mélyéről elővette a hűtlen férfiú féltve őrzött fényképét, kézírásos levelét, majd saját hajából lenyisszantott egy hosszú tincset. A bábukat fehér krepp – papírból készítette: egy lányt és egy magasabb fiút. A gombóccá összegyűrt kézírásos levél adta meg a férfiú szép fejformáját. Kedvesének fényképét körbevágta és arcot ragasztott belőle. Kérem szépen, az a bábu megszólalásig hasonlított az eredeti fickóra! Nyúlánk volt és vékony, a jól ismert arcvonásokkal. Az élethű tekintetébe szinte percekig bele is feledkezett barátnőm, mielőtt folytatta volna a munkát. A Maggie - bábu hajkoronája szinte valóságosra sikerült, hiszen az ő levágott hajtincseiből készült. A két elkészített bábut egymás mellé rakta, és a kezeiket összekötözte piros színű cérnával, jó szorosan, annak rendje- módja szerint. Olyanok voltak azok, mintha kéz a kézben sétálni indulnának. De mindezt még kevésnek találta, ezért piros filctollal a bábuk testére, mellkasára felrajzolta a szimbolikus szív jelecskéket, és a két egymásért „dobogó” szívet, - biztos, ami biztos alapon, - többszörösen összekötötte a piros színű fonallal. Ezután vette kezdetét a legapróbb részletekig megtervezett és kivitelezett mágikus ceremóniája. Gyertyát gyújtott, és hangosan mormolni kezdte azt a varázsmondókát, igét, amelynek a szövegébe belerejtette, beleépítette saját neveiket is. - Félelmetes volt! – mesélte másnap, - mert az a gyertya úgy lobogott, ahogyan még soha! Szinte érezni lehetett, hogy valami megmozdult a levegőben, s attól a valamitől a gyertyám lángja őrült táncot lejtett. Azt gondolom, annyira bízott varázslatának sikerében, hogy ő azt látta, amit látni akart, de igazából semmi különleges nem történt, és főleg nem természetfölötti. Ebben engem igazol, hogy az imádott férfiú azóta sem tért vissza, pedig a ceremónia ideje óta már elég sok víz lefolyt a Dunán. Miután elmesélte, halkan ennyit szóltam: Maggie, gondolkodj, ha ő viszontszeretett volna téged, akkor nem lett volna szükséged bábukra, gyertyára és semmilyen mágiára, mert te varázsoltad volna el őt, a személyiségeddel, a mosolyoddal és a szerelmeddel! Valószínűleg nem voltatok a sors által egymásnak rendelve, és ezt jobb, ha tudomásul veszed! Fájdalom tükröződött a szemében, ahogy összeszorított ajkakkal némán rám figyelt. Aztán nemcsak az ő szeméből, hanem az enyémből is kicsordult egy könnycsepp. Nem értett meg, … s még mindig visszavárja! * Ti hisztek abban, hogy mágiával bárki is magához tud láncolni valakit? Át tudjuk-e vinni az akaratunkat másokra? Elég valamit nagyon erősen akarni ahhoz, hogy megtörténjen? „Akarom – mindenáron!” – tanítja a vágyak realizálásának legegyszerűbb módszerét a Titok című bestseller. Akkor miért nem sikerült Maggie –nek?